Hirlapom RSS
Főoldal A Magazin Lakberendezés Trendfigyelő Életmód Ajánlók Kiállítások Estjeink Gardróbok
Márton László Attila Led - Led- Led
Mióta foglalkozol tervezéssel, hol tanultad?

Azóta, hogy felvettek az Magyar Iparművészeti Főiskolára (tudom, most más a neve...). Ha a lámpákat nézzük, akkor 2009. óta tervezek lámpát, persze a gyökerek messzebbre nyúlnak.
Ami a tanulást illeti: általános iskola, Kisképző, Magyar Iparművészeti Főiskola, Vándoriskola, de itt szerintem nem az iskola, hanem a személyek a fontosak, vagyis nem a hol, hanem a kitől. Aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az Jánossy György (építész, 1923-1998) volt, ő a Mester, ő az, aki „helyre rakott” minket. Ez a főiskola, ahol belsőépítészként végeztem. A másik ember, aki meghatározó volt, az Lengyel István (szobrász, 1952-), aki elindított a művészi pályámon még az általános iskolában, tőle rajzot tanultam. A formálásra a Kisképzőben a szobrász szakon Laluja András (szobrász, 1934-1999) volt hatással.
Ezen felül a lámpák szempontjából meghatározó volt, hogy a Kisképzőben lejártam az üveg szakra Borkovics Peti barátomhoz. Egy másfajta tudás megszerzését jelentette, hogy elvégeztem a Kós Károly Egyesülés Vándoriskoláját, az üvegszakos bóklászások mellett a lámpákra talán ez hatott a legjobban. A lámpák elkészítéséhez szükséges tudást pedig túlnyomó részt saját magam továbbképzésével, kísérletezéssel (üvegrogyasztás) fejlesztettem, illetve a fémmegmunkálást édesapámtól tanultam.

Miért pont lámpák?

Mióta felépítettük a házunkat, azóta csak egy-két lámpát sikerült vennünk, mert nem találtunk olyat, ami tetszett volna, ezért gondoltam tervezek párat. Ez persze így elmondva bután hangzik, és csak féligazság, de jól mutatja, hogy a motiváció mire képes. Miközben az ember dolgozik, rájön, hogy az élete során kapott benyomások, események láncolatából áll össze egy-egy tárgy végleges formája, a választott anyagok és a megjelenés mikéntje. Vagyis a lámpák hiánya csak a kezdőlökés volt, a többit „csak” egymás mellé kellett tenni.
Visszagondolva a lámpáim története a Vándoriskolai évekre, a Miskolcon töltött fél évre nyúlik vissza, amikor hétvégente kirándulni jártam a környező hegyekbe. Egy ilyen alkalommal elkapott egy nagy nyári zápor, ami után rögtön kisütött a nap. Az erdei utakon hömpölygött a víz, és kanyonokat vájt a talajba. Mindenki látott már ilyet, izgalmas, változatos formák, de míg általában szárazon látjuk, addig én vízzel tele, ráadásul napsütéses időben voltam akkor, és pont ott, ahogy mondani szokás, a megfelelő időben, a megfelelő helyen. E mozgó vízen keresztülsütő fény változatos fény-képet produkált, amit akkor pár ceruzavázlatban megörökítettem. Pár évre rá a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj keretében vízi játék címen módom volt kicsit körüljárni a fény-víz kapcsolatot, ennek eredménye lett a http://www.emela.hu/a-jatek oldalon látható terv (és a http://www.emela.hu/a-kutak gyűjtés). Ezen kívül volt még egy közjáték, egy belsőépítészeti munka, ahol szerettem volna LED-es lámpákat betervezni, de mind az elektromos tervező, mind a megbízó hevesen tiltakozott ellene. Ekkor határoztam el, hogy utánajárok a LED-eknek.
Ez utóbbi elhatározás, párosulva a Kisképzős üvegszakos élményekkel, a vízi játékoknál elért eredményekkel, valamint a lámpahiány terelt végül a LED-es lámpák felé, amely az NKA alkotói támogatásával tudott testet ölteni. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha lámpákat fogok tervezni, de visszakövetve az eseményeket, az eredő erre mutatott.
Mi inspirál?

A fény. Amikor utánanéztem az elgondolásomhoz hasonló lámpák között, azt láttam, hogy a designerek legkevésbé a fénnyel foglalkoznak amikor lámpát terveznek, inkább a formán, vagy a technikai megoldáson van a hangsúly. Engem a fény érdekel, pontosabban a fény és a különböző anyagok, esetünkben az üveg egymásra gyakorolt hatásának eredménye. Ilyen szempontból a lámpáim kísérletek és nem végtermékek. A végeredményt én úgy képzelem el, hogy a kísérletekből és az adott hely adottságaiból építkezve valami olyat létrehozni, ahol valami kicsi visszaköszön a gótikus katedrálisok fényatmoszférájából. Vagyis szeretnék belsőépítészekkel, építészekkel együtt dolgozni olyan munkákon ahol erre igény van, és itt nem feltétlenül templomra gondolok. Persze a lámpák önállóan is tudnak működni, de ezeknek a lámpáknak az elkészítését sokkal személyesebben képzelem el, minthogy a boltban leveszik a polcról a lámpámat, és valaki felszereli a falra.
Ugyan eltérek a kérdéstől, de érdekes vonulata a történetnek, hogy egy tervezési folyamat hogy hat ki más dolgokra. Az általam szerkesztett TérMűves online folyóirat áprilistól tematikusan fog megjelenni. „Meglepő” módon az első téma a FÉNY lesz. Minden olyan dologgal szeretnénk foglalkozni, ami a belső terek (belsőépítészet) és a fény kapcsolatához tartozik. Ez egy visszacsatolás és egy tanulási folyamat, remélem nem csak én tudok majd meríteni belőle.
Azt érzem, hogy öngerjesztővé vált a tervezési folyamat, egyre több ötlet jön elő, csak meg kell találnom a lehetőségeket és a támogatókat, hogy el is tudjam készíteni ezeket.

Hogyan lesz az elképzelésből kész mű?

A történetről és az inspirációról volt már szó. Ha gyakorlati oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor ugye meg kell teremteni a feltételeket, hogy az ember el tudja készíteni a kigondolt tárgyat. Ez ma az egyik legnagyobb problémája az iparművészeknek (a másik, hogy hogyan lehet eladni), van, aki kicsiben gondolkodik, és az anyagi, időbeli lehetőségihez mérten lép előre, van, aki a fióknak tervez.
Esetemben ez egy jól megírt NKA-s pályázatot jelentett, amely meggyőzte őket arról, hogy érdemes támogatni a munkámat. A pénzzel időt nyertem, amit a lámpák kitalálására és elkészítésére tudtam fordítani.
A célom megvolt, a feladatot két részre bontottam. Az egyik a LED technika, a másik az üveg megismerése volt. Az utóbbinak volt előzménye, alapja - a Kisképzős üvegszakon való bóklászás, és a szobrász szakon megtanult gipszöntés -, csak a gyakorlati tapasztalat hiányzott. Mivel az is szándékom volt, hogy saját magam készítsem el a lámpákat, így építettem egy üvegrogyasztó kemencét, és elkezdtem kísérletezni az üveggel. Párhuzamosan ezzel meg kellett ismernem a LED-et, ez első körben saját próbálgatást jelentett, de miután rájöttem, hogy ez kevés, szakembert kerestem. Végül Antos Gergely volt az, aki eligazított, milyen szempontokat kell a tervezésnél és a megvalósításnál figyelembe venni, az ő munkáját dicséri a lámpák elektronikájának megalkotása. Ezt követte a tervezés, modellezés, kísérletezés, majd újra tervezés, modellezés...
Tudni kell, hogy a LED-et használni nem olyan egyszerű, mint egy hagyományos izzós lámpát összerakni, utóbbihoz kell némi vezeték, egy kapcsoló, egy foglalat és izzó, valamint a lámpadesign. Mivel a LED egy érzékeny, apró (kb. 3x3 mm-es) elektronikai alkatrész, működtetéséhez egy megfelelő áramkör is szükséges. Persze lehet a boltban kapni készen is ilyet, de hatékonyabb, ha egy adott célra, annak megfelelő kitalált áramkör van kialakítva, ehhez viszont már speciális szaktudás szükséges, ez már túlmutat a képességeimen, még akkor is ha igen izgalmas lehetőségek rejlenek még benne...
Ugyan az NKA-s támogatás lezárult, és megvolt az Iparművészeti Múzeumban a beszámoló kiállítás is, de jelen pillanatban is jár az agyam, szeretném a többi ötleteimet is megvalósítani, ehhez támogatókat keresek.

Hol találkozhatunk a munkáiddal?

Készítettem egy honlapot a lámpáknak, ez a http://lampa.emela.hu címen érhető el. Ezen kívül folyamatban van, hogy bekerüljön egy bemutatóterembe a lámpa, illetve ha sikerül a többi lámpaötletemet is elkészíteni, akkor szeretnék egy kis önálló kiállítást is csinálni.

Megosztás:
 
Magunkról     |     MBIK     |     Impresszum     |     Karrier     |     Archívum