Meghökkentő szín- és formaválasztás. Egy, a megszokottól gyökeresen eltérő lakóház képe és tömege tűnhet fel annak, aki az egyik főváros közeli településen jár. Az épület egyik tervezője, Hujber-Nagy Aletta szerény, ám színes egyéniség, akinek a világában békésen megfér egymás mellett a kreatív pörgés és a meditatív nyugalom. A színszakértő és belsőépítész – esetenként divattervező, dizájner – Alettával otthonában a harmóniáról, a szakma itthoni és külföldi lehetőségeiről, valamint a blogjáról beszélgettünk.
- Saját bevallásod szerint is sok dologgal foglalkozol: építészet, divat, lakberendezés, színszakértés. Nem feltétlenül ez a mai nők szerepálma.
- A középiskola befejezésekor válaszút előtt álltam: a gyerekkori álmom a divatszakma volt, de az építészet is vonzott, édesapám is ez utóbbival foglalkozik. Akkoriban úgy gondoltam, az építészet a férfiaknak való, így a divatot és a ruhákat választottam. Ruhaipari mérnökként és divattervezőként végül tíz évet töltöttem a szakmában, de mellette folyamatosan tanultam is. Így alakult, hogy végül lakberendező, színdinamikai szakmérnök lettem, és építész végzettséget is szereztem. Tulajdonképpen visszajutottam oda, ahonnan elindultam: egyáltalán nem bántam meg, mert csak mostanában kezdem érezni, hogy a helyemre kerültem ebben a világban. |
- A színtervezés az átlagember számára nehezebben értelmezhető fogalom. Egyszerre tűnik misztikusnak és nagyon hétköznapinak. Nyitott a hazai társadalom erre? Bátrak vagyunk-e a trendkövetésben, vagy inkább a visszafogottság a jellemző?
- Napi szinten megkeresnek a témában. Az olvasók, akik a lakásfelújítás, otthonteremtés közben elakadnak, tanácsokat kérnek. Sokan próbálják a saját kezükbe venni a dolgokat – általában financiális okok miatt –, így a fizetőképes keresletre még várni kell. Itthon nagyon kevés szakmabelinek adatik meg, hogy az ügyfelei igényére és megelégedésére nemzetközi trendeket követhet, vagy legalábbis kimozdulhat az itthon évek óta tomboló bézs-venge minimálból, mert a nagy többség sajnos nem fogékony a trendekre, és ez nem csak a pénztelenségnek tudható be. Sokan nem látnak térben, vagy éppen a képzelőerő hiányzik, így nem tudják interpretálni a lakásba a neten vagy újságban látottakat, csak azt, ami a szomszédban vagy a barátaiknál, azaz tapasztalható közelségben van. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert általában a kísérletező kedvű emberek találnak meg. Valószínűleg ez pont a blogom összetettségéből adódik.
- Miért éppen ezt a kommunikációs formát – nevezetesen a blogírást – választottad?
- Igazából ez volt az egyetlen lehetőség számomra, hogy kiadjam magamból azt az évek alatt összegyűjtött tudást és képanyagot, amivel szebbé és jobbá tehetem a tágabb értelemben vett környezetünket saját magamon és az arra fogékony embereken keresztül.
- Sikeresnek tartod az oldalt?
- Nem tudom, mi számít sikernek, de ha az, hogy sokan lájkolják a Facebookon, vagy hogy sokan feliratkoznak a blogra, hogy folyamatosan követhessék, netán az, hogy sokan kommentelnek, akkor igen, azt hiszem, sikeres. Számomra ez azért fontos, mert egy-egy ilyen blog írása elég sok időt elvesz az ember életéből, de ha folyamatosak a visszajelzések, ráadásul pozitívak, akkor ez erőt ad a mindennapokhoz, a blog folyamatos frissítéséhez is, amihez ráadásul mérhetetlenül sok idő, erő, energia és kutatómunka is szükségeltetik.
- Az érdeklődési köröd a szakmán belül gyakorlatilag mindenre kiterjed, sőt helyenként tovább is…
- Igaz, hogy a blogom és én magam is sok mindennel foglalkozunk, de úgy érzem, hogy ez a sok minden egy téma körül csoportosul, ez pedig a harmónia.
- Milyen formában van jelen ez az életedben? Szellemi, fizikai módon egyaránt? Kiegyensúlyozott életet élsz?
- Minden formájában jelen van, legalábbis törekszem rá, hogy így legyen. Precíz embernek tartom magam, így akkor működöm igazán jól, ha körülöttem és bennem minden szinten rend van. Teljes életet élek, olyat, amilyet kislány koromban elképzeltem magamnak, annak minden nehézségével: a munka mellett a háztartás és két kisgyermek nevelése is a feladataim közé tartozik.
- Mivel kell szembenézni a pályakezdőknek?
- Számtalan lehetőségük van a papír megszerzésére, ám a megélhetés már egy másik, ráadásul egyre nehezebb kérdés, hiszen a (sok esetben önjelölt) lakberendezőkkel, belsőépítészekkel lassan Dunát lehet rekeszteni. Ám aki visszafojthatatlan vágyat érez magában, hogy a hátralévő életét a közízlés formálásának szentelje, és ebben a környezete is támogatja, az ne adja fel, mert nagy szükség van ránk!
Aletta munkáival itt ismerkedhetsz meg:
www.hna-design.hu/blog
Petrikó Gábor
Kapcsolódó cikkek:
|