Hirlapom RSS
Főoldal A Magazin Lakberendezés Trendfigyelő Életmód Ajánlók Kiállítások Estjeink Gardróbok
Ha jön a víz…
Hőség és hirtelen lehűlés, tikkasztó napsütés és lezúduló csapadék. Egyik végletből megyünk a másikba. Az időjárás viszontagságait nem csak a szervezetünk sínyli meg. Otthonunkon is látszódnak a nyomok. A fal vizesedése gyakori és visszatérő probléma. A vizesedő falak dohszagot árasztanak, csökkentik a helyiség hőmérsékletét, és számtalan más gondot is okoznak.

Leginkább a régebbi építésű ingatlanok állandóan visszatérő, sok gondot okozó problémája a falak vizesedése, nedvesedése, és a velük jelentkező penész és dohosodás, ami ritkán szüntethető meg csupán falszárítási technikánkkal. A korszerű, jól szigetelt épületekben is lehetnek nedvesedési problémák: általában a hőhidak, illetve a hiányos szellőztetés miatt képződik nedvesség. Sokan használnak első körben páramentesítőt vagy páraelszívót, ami átmeneti megoldásként működik is.

Idővel viszont a nedvesedés csak fokozódik, tovább romlik a falazáshoz használt habarcs állapota, és ezzel akár az épület statikája is megrendülhet. A nagy számban állandóan jelenlevő penészgombák ártalmasak az egészségre, emellett a vizes falak okozta hőveszteség miatt a fűtés is többe kerül, ami szintén nem elhanyagolható tény. A rövidebb időszakonként elvégzett újravakolás, amellett, hogy látható költségekkel jár, a valódi problémát nem oldja meg, és maximum egy-két évre fedi be a foltokat.

Megelőzési módok

Körülbelül tíz éve terjedt el – bár nem általánosan – a teljes padozat alatti vízszigetelés, a nagyon régi épületekben (40–50 évesnél idősebb) pedig a kátránypapír vagy papírbetétes bitumenes lemez használata.

Népszerűnek mondhatók az ún. nedvességszabályozó vakolatok is, amelyek pórusos javítóvakolatként alkalmazhatók, mert nagy légpórus-térfogatúak. Ezek a javítóvakolatok hidrofobizáltak, így a folyékony halmazállapotú nedvesség nem jut át rajtuk, illetve legfeljebb 5 mm mélységig engedik a behatolást. A vakolat nemcsak kültéri, hanem beltéri falfelületekre is alkalmazható. Ezt a két eljárást építkezésnél célszerű használni, így nagyon valószínű, hogy a későbbiekben nem fogunk találkozni a vizesfal-szindrómával.

Ha már vizes a fal

Gyakran látni, hogy a családi házak oldalát kaviccsal töltik fel. Ez a csöpögőjárda – lényege, hogy árkot ásnak a fal mentén, csövet vezetnek bele, feltöltik kaviccsal, így tartják távol a háztól a csapadékvizet.

A lemezbeütéses technológia valójában egy utólagos falszigetelés. Ezt általában öregebb, falszigetelés nélküli házaknál használják, úgy, hogy a falazat aljába sajtolnak be egy acéllemezt, és ezzel gátolják meg a nedvszívást.
Számba jöhet még a magas nyomású injektálással történő utólagos falszigetelés is, ami egyszerűbben fogalmazva annyit tesz, hogy víztaszító folyadékot fecskendeznek a falba. A falszigetelés az esetek nagy részében kielégítő megoldást nyújt a falnedvesedések megszüntetésére, de a fal nem megfelelő telítése miatt elég gyakori a hibalehetőség, mivel szigeteletlen szakaszok maradhatnak, még a leggondosabb falszigetelés kivitelezés esetén is. A német eredetű eljárás lényege, hogy a falszigetelés során a falba 10–14 mm átmérőjű furatokat készítenek, majd ezekbe magas nyomású injektáló szelepeket rögzítenek. Ezután egy speciális géppel juttatják be a szigetelőanyagot, amely minden pórusba eljut.

Felületi kezelésként még szóba jöhet a gombaölő spray használata, vagy a szüleink idejében régi módszerként alkalmazott hipós vízzel való dörzsölés, de sajnos ezekkel a módszerekkel csak pár hétre tudjuk kiiktatni a problémát.

Nemrégiben beszélgettem egy ismerősömmel, aki egyedi megoldást választott a vizesedő fal kiiktatására: a kritikus falak tövébe a radiátor visszamenő csövét belevéste, így létrehozott egy fűtési szezonban állandóan temperáló „falfűtést”. Az eljárás hasonló a közismert álpadlófűtéshez. Persze ez is csak felületi kezelés, de ha beválik, akkor a jelenlegi technológiák közül a legköltségkímélőbb.
Gurubi Ági
Megosztás:
 
Magunkról     |     MBIK     |     Impresszum     |     Karrier     |     Archívum