Egy esős-havas estén megnyugtató betérni a Shirazba, ami Magyarországon az egyik első perzsa étteremként nyílt meg több mint tíz éve, és az egykori Perzsa Birodalom legszebb városáról kapta nevét. Igazi keleti hangulat, halk zene, tompa, de uralkodó vörös színek és különleges matériák fogadnak minket már az ajtóban, ahol kötéllánccal tartóztatják fel az érkezőket, itt várnunk kell ugyanis a felszolgálóra, ő kísér majd fel az asztalunkhoz.

A lépcső alján két kismadár csiripel kalickában, megadva az alaphangulatot, ami életet lehel a helybe. Felsétálunk a lépcsőn, választhatunk alacsony és magasabb (vagyis nálunk normál) méretű asztalok között. Vízipipázó fiatalok ücsörögnek az alacsony asztaloknál, kik laptoppal, kik a barátnőjükkel. A szemünk elé tárul a tér nagysága. Számos terem és elrejtett zug, lezárt helyiségek fogadnak.
Jellemzőek a nagy aranykeretes, történelmi témájú festmények – portrék, helyek. A vörös mindenhol jelen van: perzsaszőnyegek, különleges szövetű díszpárnák és asztalterítők, csillogás és hanyag flanc. Vízipipák sorakoznak a felfüggesztett textíliák mellett, laza, lágy, áttetsző függönyök lógnak a plafonról, amelyek megfelelően választják el a tereket, és adnak némi intimitást a nagyobb helyiségnek. Úgy tűnik, különtermek bújnak meg mindenütt, hét részleget számlál az étterem, van tükörfalú klubterem – többek között itt működik a hastánciskola, illetve a konferenciaterem, a Seherezade terem, de külön nemdohányzó és VIP-termet is találunk is.