Hirlapom RSS
Főoldal A Magazin Lakberendezés Trendfigyelő Életmód Ajánlók Kiállítások Estjeink Gardróbok
A mozgás vonzásában - Simon Zsolt József művészete
Mesebeli tengeri élőlényekként nyújtózkodnak, vibrálnak, lebegnek Simon Zsolt József megdöbbentő, tündérvilágot idéző plasztikái - ezekbe a szobrokba annyi dinamizmus szorult, hogy alig hihető, hogy anyaguk nem valami élő szövet, hanem porcelán. A statikus tárgyak így képesek vallani a mozgás iránti elfogult szerelemről. Szinte megbotránkozom, amikor megtudom, hogy egy jó nevű magazin által rendezett fotózáson a vázák között debütáltak, hogy a leendő vásárló a használati tárgyat is megláthassa bennük. Persze kell is a rafinéria, hogy gazdára leljenek: a kerámiaművészetnek idehaza nincs igazán nagy presztízse, gyűjtők is kevesebben vannak, nem csoda, hogy ezeknek a különös jószágoknak is nagyobb a keletjük határainkon túl.

Simon Zsolt József: Az alkotótechnikám lényege és célja, hogy egy utolsó pillanatig is változtatható, képlékeny anyaggal dolgozzak. A legvégső fázisig mozgásban szeretném tartani az anyagot, hogy ne a saját tervem rabszolgájaként kelljen dolgoznom, hanem az alkotás teljes ideje alatt alakíthassak, finomíthassak a végeredményen. Minden alkotásomon látszik a folyamatosság, illetve az, hogy mintha ki akarna robbanni belőle valami. A munkáim először gipszből készültek, ezt kellett átfordítanom porcelánba - foglalja össze ars poeticáját a fiatal alkotó.

TM: Jártál ösztöndíjasként Indonéziában - van-e ennek valami nyoma a művészetfelfogásodban? Az előbb részletezett filozófia például nagyon hasonlít az indonéz tánc mögött megbúvóra, ahol a mozdulatok egymásba való átmenetének és a kitartottságának van különös jelentősége.

SZSJ: Nem annyira az ottani mozgások, hanem a természet, a folyamatosság az, ami ott megbabonázott. Például markáns különbségek vannak az évszakok között: az irdatlan hosszú nyáron a növényeknek van idejük elburjánzani, megnőni. Ez az organikusság egyébként hitem szerint feltétlenül visszaköszön a munkáimban.

TM: Most épülő családi házadban mennyire érvényesül az organikusság? Esetleg egyenesen bio-öko vonalon mozogsz?

SZSJ: A házunk építésénél az volt az alapkoncepció, hogy barátságos hely legyen, és ez már hozza magával az olyan minőségeket, mint a természetes anyagok használata vagy a természetközeli, barátságos színek. Az embertől idegen technikai eszközöket igyekeztünk elrejteni a tekintet elől. A villanyszerelő igencsak meglepődött, amikor megkérdezte, hova szerelheti a tévékábel csatlakozóját, és mi azonnal mondtuk, hogy köszönjük, sehova. Nem akartunk hivalkodni a lakásunkkal: elég annyi, hogy ha valaki bejön erre a helyre, akkor jól érezze magát, és kedves, hívogató környezetet találjon.

TM: Szokatlan módon van itt egy kemence is…

SZSJ: Ez igazából nem kemence, hanem cserépkályha: kívülről ugyan vakolva van, de belül ugyanolyan járatok vannak benne, mint egy cserépkályhában. A kemence vastag fala nagy felületen lassan adja le a hőt, a cserépkályhának vékonyabb a fala, és gyorsabban adja le a hőt. A kettőt igyekeztünk kombinálni, így ehhez a kályhához bátran hozzá lehet bújni télen is. Terveink szerint még egy sut is készül hozzá, de ez egyelőre a jövő zenéje.

TM: Térjünk vissza a múltadhoz… Hogyan jutottál el Indonéziába?

SZSJ: Van az Indonéz Nagykövetségnek egy ösztöndíja, amit 35 év alatti fiatalok pályázhatnak meg világszerte: egy évre szól, és többek között nyelvtanulásra, művészeti képzésre, táncra lehet jelentkezni. Mi a nyelvtanulást céloztuk meg, mert a fölöttébb kapósnak számító művészeti pályázaton óriási volt a konkurencia. Ez persze nem akadályozott meg bennünket abban, hogy művészettel is foglalkozzunk az ottlétünk alatt, méghozzá elég intenzíven, hiszen gyakran találkoztunk ottani alkotókkal.

TM: Talán ettől még szabadabban is alkothattál ott, hiszen nem kellett egy mesterhez igazodnod.

SZSJ: Ez valóban így történt, szerencsésebbnek is éreztem, hogy a nyelvvel való foglalkozás a művészeti tevékenység mellett sokkal több szabadságot adott, épp azáltal, hogy valami egészen eltérő dologról szólt.

TM: Voltak igazi mestereid, vagy inkább önálló gondolkodó voltál, aki a saját útját követte?

SZSJ: Én azokat a mestereimet szerettem igazán, akik hagytak a saját utamon járni. Az egyetemen alig vártam, hogy a negyedik évfolyamig eljussunk, az volt ugyanis a vízválasztó a kötelező körök és a saját koncepció megtalálása között: onnantól vihettük véghez a saját, önálló terveinket. A tanáraim támogattak ebben.

TM: Te is tanítasz. Milyen a viszonyod a tanítványaidhoz? Szabadjára hagyod őket vagy követelsz?

SZSJ: Nem a saját szakmámban tanítok, hanem rajzot, egy felnőtteknek szóló rajziskolában. Ami engem a rajzban izgat, az a forma. A tanítványaim 20-60 éves, aktív, gondolkodó emberek, kiválóan együtt lehet velük működni. A rajziskolának a vezetője azt vallja, hogy az embereket fel lehet készíteni olyan képességeik használatára, amelyeket aztán vagy kiaknáznak, vagy nem, de a lehetőségük adott lesz rá, hogy megtegyék. A festészet mellett mozgást is tanítok.

TM: Mozdulatművészetet?

SZSJ: A műfaj neve - az eredeti Spatial Dynamics® kifejezés nem egészen pontos fordításában, de hívjuk most jobb híján, „nem hivatalosan” így - térdinamika, aminek alapjai az ún. Bothmer-gimnasztikában® rejlenek. A mozgáskultúra gyökerei között természetesen megtalálhatók távol-keleti hatások is, de lényegében a közép-európai ember alapvető mozgásait dolgozza fel. Bizonyos életkoroknak megvannak a maguk domináns términőségeik: például előtt, oldalt vagy mögött. Ezekhez járulnak különböző gyakorlatok és játékok. A foglalkozás célja az, hogy az ember ténylegesen „jelen lehessen” a saját terében, és megélje azt. Tudja, mi van körülötte, és hogyan lehet a lehetőségeit kihasználnia - és ez nagyon fontos ahhoz, hogy az életünkben szó szerint „jól érezzük” magunkat.

Nincs kétségem afelől, hogy akik Simon Zsolt Józseftől vesznek leckéket „jelenlevésből”, hiteles mesterre találtak - hiszen szobrai is az absztrahált természettől a végtelen jelenbe elrabolt pillanatok.

Simon Zsolt József online portfoliója: http://simonart.carbonmade.com
- szjnick -
Megosztás:
 
Magunkról     |     MBIK     |     Impresszum     |     Karrier     |     Archívum