Hirlapom RSS
Főoldal A Magazin Lakberendezés Trendfigyelő Életmód Ajánlók Kiállítások Estjeink Gardróbok
Személyiség a lakásban 3. rész - Az ajtó és a kulcsa
Már Bartók A kékszakállú herceg vára című művéből is tudjuk, hogy a zárt ajtók mögött sok kincset és sok súlyos titkot rejtegetünk, és érdemes alaposan átgondolni, melyik ajtót is fontos kinyitni. De nemcsak a paloták ajtaja mesélhet nekünk, a mostani lakóhelyeké is.

Az introvertált személyiségű embertársaink lakását egyértelműen felismerhetjük a szigorúan zárt ajtókról, már ha egyáltalán sor kerül arra, hogy meglátogathatjuk őket, hiszen pont azért befelé fordulók, mert számukra egyáltalán nem mindennapos dolog beengedni ismerősöket a „várukba”, ismeretleneket meg főleg nem! Az a néhány rokon és barát, aki kiérdemelte már a bizalmukat, az sem jöhet bármikor, és természetesen még ők sem mehetnek be bárhová, hiszen a zárt ajtók jelzik, itt engedélyt kell kérni, hogy beléphessünk bármelyik helyiségbe… Általában a szigorúan csukva tartott ajtók pedáns renddel is párosulnak, hagyományos ízlésű introvertáltnál az egyenesre kifésült szőnyegrojtokban csúcsosodik ki ez, moderneknél a minimál minimáljában: itt még véletlenül sem találni olyan ismeretlen célú bigyót, elhajított ruhadarabot, cuki emlékecskét, amelyik a lakóról általános zártságán kívül információt nyújtana. Itt még Columbo is elbizonytalanodna, hiába vizsgálgatná a terepet!

Az extrovertált embertípus bezzeg gondolkodás nélkül csődíti otthonába az érettségi találkozó után a rég nem látott osztálytársak kemény magját további ünneplésre, nem pironkodva a teli mosogató, az üres hűtő és a kellemes rendetlenség miatt. Ha mégis zárt ajtót találsz, az csak azért lehet, mert oda van berakva minden felesleges dolog, amit egy előző spontán vendégség alkalmával dobált be, mondván, majd mindjárt úgyis takarít a buli után… Amíg ő egy zacskó háztartási kekszből és fél üveg ecetes uborkából lakomát fabrikál – mindig sikerül neki! –, addig engedi, hogy a csapat önállóan tekintse meg birodalmát. Nem jut eszébe, hogy valaki elemelhet valamit, vagy hogy mit fognak gondolni róla, ha meglátják, milyen nyuszis papucsa van… Nem szégyelli, ha szegényes a lakása, és nem fél az irigyektől, ha jómódban él. Nyitott a szíve, nyitott az otthona.

A gondok akkor kezdődnek, mikor egy családon belül próbál együtt élni introvertált és extrovertált típus. Nehéz megtalálniuk az egyensúlyt, nehéz kialakítaniuk azt az életvitelt, amelyben mindkettő jól érzi magát. Mivel az ellentétek vonzzák egymást, és sok ember választ olyan párt, aki „hozza” a belőle hiányzó tulajdonságokat, így ez egy sűrűn előforduló probléma.
Mint minden másban, itt is érdemes a dacos hallgatás, az állandó morgás vagy az időnkénti dühkitörés helyett leülni és átbeszélni a helyzetet. Meg lehet találni azt a középutat a „minden az élén áll” és a „minden szanaszét van” között, ami mindkét félnek elfogadható. A vendégfogadás szabályait is felállíthatjuk, a rögtönzött meghívások a mobiltelefon korában már bármikor egyeztethetők.
Szerencsére vannak családok, ahol teljes az összhang. A barátnőm rémálmaiban szokott előjönni az a látogatás, mikor egy igen extrovertált família házában járt, ahol bizony a bejárati ajtón kívül nem volt más ajtó sehol, és bár a fürdőszobában úgy volt elhelyezve a toalett, hogy arra nem lehetett rálátni, azért a hanghatások miatti aggódásában igencsak kellemetlen perceket töltött ott a leányzó a vidám vendégség közepette. Hiszen az ajtó nemcsak optikailag választja el a tereket, nemcsak az átjárást biztosítja, hanem a hangokat is szigeteli, ezzel teremtve meg azt az intim területet, amelyben magunk lehetünk, amelyben elmélyülhetünk abban, amivel-akivel éppen foglalkozni akarunk.

Az ajtókon kívül a lakásunk külvilággal kapcsolódó részeit a nyílászárók – nos, ezt talán nem választanám a tíz legszebb magyar szó közé… – másik csoportja képezi: ezek az ablakok.
Felmerül bennem egy bagdadi ház képe, ahol a dúsan redőzött függönyre, amelyen keresztül amúgy sem lehetett belátni, az est leszálltával még szigorúan rá kellett húzni a sötétítő függöny súlyos selymét. Ezzel együtt látom magam előtt a piros téglás holland utcát csinos házacskáival, ápolt kis kertejivel és a totálisan belátható, abszolút függönymentes nappalikkal, amelyekbe nem lehet nem benézni a frissítő-gyönyörködő séták során. Mi is ebben az érdekes? Az, hogy a sűrű függöny és a fedetlen ablak egyaránt az erkölcsös életvitelt kívánja biztosítani, bizonyítani.

Igen, ilyen különböző a gondolkodásunk, az életfelfogásunk. Itt már nemcsak az egyes személyiségjegyekről van szó, hanem a kultúrákról, hagyományokról is. Tudatosan vagy ösztönösen alkalmazkodunk az elvárásokhoz és szokásokhoz a lakberendezésben. Mivel az ablak a ház „szeme”, a kívülálló ezen át kap leginkább információt. Sokszor elnézem, mennyire sugárzik egy-egy lakásról kívülről is a harmónia. A kopott ablakkeretek közt hirtelen feltűnik egy szépen lefestett, igényesen függönyözött, virágoktól zöldellő ablak, és tudom, hogy ott lakik valaki, akinek nemcsak a lakása, a lelke is rendben van. Hiszen, ahogy a mondás tartja, „egy nő egy palotából is tud istállót csinálni, de egy istállóból is palotát”.

Itt az ősz, egy új évad. Érdemes elgondolkodni azon, tudunk-e valamit változtatni, szépíteni a házunkon, a lakásunkon. Kifejezi-e otthonunk azt, akik vagyunk, vagy már megérett a helyzet a változtatásra belül és kívül is? Kérhetünk véleményt és ötleteket barátainktól az átalakuláshoz. Ha a nyitás mellett döntenénk, és egy-két ajtót leakasztanánk, feltétlenül tegyük el őket, hátha egyszer még szükség lesz rájuk. Jegyezzük is meg jól, hová dugtuk el a felesleges ajtókat, ne járjunk úgy, mint az egyszeri anyuka, aki egy kulcs felett borongott, kérdezve magától, hogy hol is, hol is lehet ehhez az ajtó, mire a kisfia értetlenkedve mondta: „De hát anya, nem az ajtók szoktak elveszni, hanem a kulcsok!”
Oláh Gyöngyi
Megosztás:
 
Magunkról     |     MBIK     |     Impresszum     |     Karrier     |     Archívum