A hangok sokszor erőteljesek, sokszor tompák, valamikor alig halljuk őket, mert vagy megszoktuk, vagy mert alig hallatszanak. Azonban ha szétmegy tőlük a fejünk, és ha azt sem tudjuk, hallottunk-e valamit, hatnak ránk.

Amennyiben nagyvárosban lakunk, biztosan ki vagyunk téve a zajnak: zúgnak az autók, a villamosok, a trolibuszok, szinte éjjel-nappal. Halljuk a lakás zörejeit, a hűtőgépet, a mosógépet, ha épp használjuk, más elektromos berendezéseket, amelyek még elektroszmogot is árasztanak magukból, a víz áramlását a falakban, a felső vagy az oldalsó szomszédot különböző tevékenységei közben, satöbbi. Némelyik ezek közül olyannyira megszokott lehet, hogy azonosítjuk az „otthonérzéssel”. Hozzátartozik a lakáshoz a konvektor téli moraja, majdnem meghitt hatást is kelthet egyesekben. Ha tényleg nem zavarja a lakót ez a fajta zümmögés, kattogás, akkor valószínűleg nem okoz különösebb gondot, azonban ha éjjel erre ébred vagy riad fel, az már nem annyira egészséges dolog.

Amennyire lehet, érdemes kiszűrnünk a nemkívánatos zajokat, vagy valamelyest elfednünk őket, kiváltani más, finomabb neszekkel. Beszerezhetünk csobogókat, szélcsengőket, amik kellemes, finom hangjukkal megnyugtató, békés hatást keltenek. Ha nem szeretjük a fémes, „csillogó” hangokat, választhatunk bambuszból készült változatot, melynek kongó hangjai a természet lágy ölére repítenek, legalábbis gondolatban. De az üvegből készült szélcsengő mellett is letehetjük voksunkat – nagyon fontos olyat választani, amelynek hangjai a legközelebb állnak a lelkivilágunkhoz.

Ezenkívül érdemes olykor madárcsicsergést hallgatni, vagy a szél zúgását, folyók robaját, tenger zúgását, fák susogását – ha CD-ről, hát onnan. Az élmény nem lesz teljes, de csukott szemmel mégis eljuthatunk egy meditatív állapotba, ami feltölt minket energiával és életerővel.

Ha tehetjük, menjünk ki a természetbe, és ott kényeztessünk füleinket és az idegrendszerünket!