Hirlapom RSS
Főoldal A Magazin Lakberendezés Trendfigyelő Életmód Ajánlók Kiállítások Estjeink Gardróbok
Mesterségem címere: BELSŐÉPÍTÉSZ – Heintz Valentin
A szegedi születésű, ma már belsőépítész szakember iskolái elvégzése után a családi vállalkozás tennivalóiból vette ki a részét, mert akkori álma még nem volt igazán reális, ugyanis autótervező szeretett volna lenni. A ’90-es évek elején ennek nem igazán volt valós alapja, jövője Magyarországon. De a tervezés iránti nyitottság, a kreativitás, az alkotás vágya csak ott izzott benne, maximum a lángolás váratott magára kissé.

- Mikor döntötted el, hogy felhagysz a pénzt hozó, izgalmas, ám nem túl kreatív kereskedéssel, és vágsz bele valami szokatlanba?

- Nehéz ezt pontosan megmondani, amióta az eszemet tudom, valamilyen formában mindig átrendeztem a környezetem. Talán az első komolyabb próbálkozásom ’92-ben volt, amikor először bontottunk ki egy válaszfalat.

- Úgy tudom, megjártad Mexikót. Miért mentél pont oda, és mit tanultál meg kint, mivel foglalkoztál?

- Előtte már sok helyen jártam, és mindenhol a helyi szokásokat kerestem. 2000-ben utaztam ki Mexikóba, mert nagyon vonzott az a kultúra, az a világ. A mexikóiak könnyedén keverik az indián hagyományokat, a spanyolok által behozott építészeti és bútorstílust és a modern vonalvezetést. Úgy láttam, a hétköznapi emberek is sokkal jobban tisztában vannak a művészeti irányzatokkal, mint nálunk. Az sem zavart különösebben, hogy nem tudtam spanyolul. Az első félévben beálltam szakácsnak, értek valamelyest a főzéshez, és a hetek, hónapok során megtanultam, hogy egy konyhában hogyan érdemes elhelyezni a bútorokat, a felületeket, az elektromos berendezéseket. Hogyan kell vagy érdemes kialakítani a teret. Nagyon fontos, hogy aki a konyhában dolgozik, ne fusson kilométereket, hanem könnyen elérje a munkapult mellől a hűtőt, a sütőt, a főzőlapot és az edényeket, főzőeszközöket és ételeket, fűszereket is. Ugyanezek az elvek érvényesülnek egyébként a kis konyhákban is. Visszatérve a kérdésre: a szakácskodás után kinéztem inkább egy kibérelhető étkezderészt, beszéltem a bár tulajdonosával. Az egész helyiséget én rendeztem be saját készítésű bútorokkal, mindent úgy alakítottam ki, hogy oda jó legyen bejönni, aztán maradni is.

- Mikor és miért érezted úgy, hogy elég? Milyen tervekkel érkeztél haza?

- 2003-ban úgy döntöttem, hogy itthon szeretnék ebben a szakmában alkotni, ezért hazaköltözködtem. A világot járva számos, rendhagyó belsőépítészeti megoldást megfigyeltem. Elhatároztam, hogy megmutatom, miként kell másképp gondolkodni a megváltozott életünkhöz kialakítandó térrel kapcsolatban. Ma máshol töltjük az időnket és mással, mint akár csak 10 évvel ezelőtt. Erre a legjobb példa a számítógép. A legtöbb háztartásban 15–20 éve nem is volt ilyen, aztán a gyerek- vagy a dolgozószoba eldugott sarkában megjelent. Majd lassan bekívánkozott oda, ahol minden családtag eléri, vagy mobillá vált, hogy könnyedén arrébb tudjuk pakolni. Manapság leginkább van egy példányunk a nappaliban, vagy az étkezőben, hogy a nyaraláson készült képeket meg a kedvenc zenéinket meg tudjuk osztani a hozzánk érkezőkkel.

- Hogyan kezdted el itt, Budapesten felépíteni belsőépítészeti karrieredet?

- Ugyan voltak kitérőim, de hamarosan megállapodtam a budapesti bérházak régi, élhetetlen lakásainak átalakítása terén. Készítettem megbízásból terveket, amiket rendszerint kivitelezéssel együtt vállaltunk el. Megtanultam minden részletét az egyébként igen nehéz szakmának. Tudni kell, hogy újat építeni mindig sokkal könnyebb, mint egy régit átalakítani. Ellenben egy régi bérházból kialakított modern élettér nem hasonlítható össze a sokszor alacsony minőségben kivitelezett új építésű lakásokkal. Gondoljunk csak bele az 50–60 cm-es téglafalakba, melyek már több mint száz év távlatából oltalmaznak minket, átvészelve mindenféle városátalakítást. Egy régi építésű lakásban jól lehet játszani a mellékhelyiségek feletti térrel, ha éppen még egy hálófülkére van szükségünk, de kiválóan átalakíthatóak loft jellegű lakásnak is, ha van elég bátorságunk hozzá. Egy ideje elkezdtem foglalkozni tetőterek beépítésével. Nagyon izgalmasnak találom a ház a házon dolgot, amit manapság penthouse-nak szoktak emlegetni. Egy dolgot még nem értem el, ez pedig az, hogy itthon is legyen megrendelésem üzlethelyiség vagy vendéglátóhely tervezésre. Ilyen munkát eddig csak Olaszországban végeztem. Ezért folyamatosan képzem magam, mert mindenhol más igényeket kell kielégíteni.

Heintz Valentin
- Milyen képzésre jársz?

- A Werk Akadémia Enteriőr Stylist óráira járok, ahol neves és gyakorló belsőépítészek tanítanak a szakmára. Nagyon hasznosnak találom ezeket az alkalmakat, mert gyakorlati tudásra teszünk szert. Ők benne vannak a mai sodrásban, vágják a trendeket, a helyzetet, tisztában vannak a jelenlegi követelményekkel és elvárásokkal. Itt találkoztam Fónagy Dóra dizájnkurzusán olyan szakterületekkel, amelyek nagyon érdekelnek: egy élet-, egy kereskedelmi- vagy szolgáltatótér nem egy statikus valami, ami kész van azzal, hogy esztétikusnak és jól használhatónak terveztük meg. Ezeknek a belsőknek működniük is kell, méghozzá harmóniában az azt használó emberekkel. A dizájn nem merül ki a belső berendezéssel, szorosan hozzátartozik esetleg egy weboldal, szórólap, egy reklámkampány, egy nyitórendezvény és egy egész szemléletmód a működtetésre vonatkozóan. Dizájnstratégiának nevezzünk azt, amikor ilyen komplex szolgáltatást vállalunk valakinek.

- Milyen megbízásokat kapsz? Magánszemélyek vagy inkább cégek keresnek meg feladatokkal?

- Alapvetően magánszemélyek keresnek meg, akik tanácsot szeretnének kapni az ingatlanvásárlásukhoz, és annak az átalakításához. A cégek még nem ismerik annak a lehetőségét, hogy egy jó dizájnstratégiával több pénzt kereshetnek, mint amennyibe a költségeik kimerülnek. Rendszerint mi keresünk meg ügyfeleket, ha valahol jó lehetőségeket, de alapvető hiányosságokat látunk a koncepcióban, a felépítésben.

- Van valami irodátok, egy belsőépítész-stúdió, ahol dolgoztok, vagy teljesen egyedül dolgozol? Néha többes számban fogalmazol…

- Igen, többes számban, mert nem hiszem, hogy egy komoly munkát el szabad vállalni egyedül. Rendszerint a feladat alapján választom ki azokat a munkatársakat, akikkel meg kívánom oldani azt. Ezért nincs állandó összetételű csapat, mindig az adott munka határozza meg, hogy milyen szakemberre van még szükség egy adott dologhoz.
Szálka Saci
Kapcsolódó cikkek:
•  Mesterségem címere: BÚTORKÉSZÍTŐ - Hetessy Gábor
•  Mesterségem címere: AMATŐR IPARMŰVÉSZ - Kovács Kata
•  Mesterségem címere: TEXTILTERVEZŐ 3. - Hegedűs Andrea
•  Mesterségem címere: TEXTILTERVEZŐ 2. - Vastag Ágnes
•  Mesterségem címere:
TEXTILTERVEZŐ - László Edina
Megosztás:
 
Magunkról     |     MBIK     |     Impresszum     |     Karrier     |     Archívum