Hirlapom RSS
Főoldal A Magazin Lakberendezés Trendfigyelő Életmód Ajánlók Kiállítások Estjeink Gardróbok
Mesterségem címere:
TEXTILTERVEZŐ - László Edina
Évezredek óta textilbe bugyoláljuk az újszülötteinket, textilbe a halottainkat, textillel védekezünk a hideg és az égető napsugarak ellen, különböző textíliákat használunk térelválasztónak, szállítóeszköznek, legendák, mesék megőrzőjének. Míg a kezdetek kezdetén a törzsek asszonyai gondoskodtak a megfelelő mennyiségű és minőségű textíliáról, manapság többnyire textiltervező művészek álmodják körénk a számtalan színű, mintázatú, méretű és formájú öltözködési-, lakás- és épülettextilt. A következőkben egy pályakezdő mesél a szakmájáról.

László Edina textiltervező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kézifestő- és nyomottanyagtervező szakán végzett 2006-ban. Azt vallja, nem csak Budapesten lehet megvalósítani az álmainkat. Ő például szülővárosában, Zalaegerszegen próbálkozik ezzel.

László Edina: Kékfestő inspirációk
Ha teljesen laikusok számára kéne megfogalmaznod, mit mondanál: mit csinál egy textiltervező?

A textiltervező lényegében textilt tervez. (nevet) Meg kell határoznia a finom részleteket – milyen fonalból legyen az anyag, mi legyen a szövési módszer. Kis szériában meg kell csinálnia az applikációt, a formákat, hogy aztán a gyártósor teljes egészében, a technikának megfelelően ráállhasson a dologra. Ha egyedi, kis szériákban dolgozik valaki, akkor jellemzően maga kivitelezi, amit megtervezett. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek jobban örülnek egy kézzel készített darabnak. Sokkal jobban átjárja a szívüket, ha valami olyat fognak meg, amiről tudják, hogy hónapokig készült, hogy története van. A legrosszabb a tömegtermelésben a személytelenség. Talán egyre nagyobb igény lesz az egyedi darabokra is.

A tehetségen kívül mi kell ahhoz, hogy valaki jó textiltervező legyen?

A saját képességek folyamatos tesztelése, ismerete. Sokan vannak, akik nagyon jól festenek, rajzolnak, de a kompozíció nem áll valahogy össze, nem tudják az anyagokat használni. Emellett elengedhetetlen a művészeti előképzés – ha lehet, már gyerekkortól. A rajztanárom mondta mindig, hogy az autodidaktákból nem lesznek nagy művészek.

László Edina
A te művészeti előképzésed mikor kezdődött?

Egészen korán. Anya sokat foglalkozott a háztartási textilekkel, ebben nőttem fel. Rajzolni gyerekkoromtól a kolozsvári Nemes László tanított, aki 1990-ben költözött Magyarországra. A mester-tanítvány, apa-lánya kapcsolat a mai napig megmaradt közöttünk. A középiskola második évétől már teljesen tudatosan készültem az egyetemre: a Corvin Rajziskolába jártam fel Zalaegerszegről Budapestre. Az egyetemre végül harmadszorra kerültem be. Meglehetősen szubjektív a felvételi. Persze azért tudni kell rajzolni, fontos a színérzékenység, a formaérzékenység. Mivel az ember sokkal magabiztosabban nyúl az anyagokhoz, ha van egy minimális előképzettsége, jó, ha valaki művészeti szakközépiskolában szerzi meg az alapokat a felvételi előtt.

Igaz, hogy azoknak, akik nem a Kisképzőben tanultak, sokkal nehezebb bejutni az iparra?

Amikor engem felvettek, a 30 emberből egyetlen kisképzős volt. Rengeteg tehetséges ember van, megfelelő akarattal és kitartással gyakorlatilag bárhonnan be lehet kerülni.

És miután bekerülsz?

A vizuális alapozó képzés alatt eldől, hogy miben vagy igazán tehetséges, azaz melyik szakra fogsz kerülni. Az ipar családias egyetem, nagyon jók a tanárok, nagyon jó a képzés. Nem ritka, hogy azok is visszajárnak, akik már rég végeztek. Nehézséget jelent viszont, hogy a könnyűipar, a textilipar itthon teljesen leépült, így az egyetem nem tudja a diákokat hová kiküldeni gyakorlatra. Bécsben például a diákoknak a második-harmadik évtől keresniük kell egy kontaktcéget – az egyetem segít ebben –, akikkel folyamatosan együtt tudnak dolgozni, és akik segítségével a megálmodott munkáikat le tudják gyártatni. Ezeknél a cégeknél és az egyetemen is a legmodernebb technológiákkal ismerkednek meg: ameddig mi vasgépeken dolgozunk, Ausztriában, Olaszországban, Németországban drága gépeken tanulnak programozni a leendő textiltervezők. A mostani piac ezt várja el. Néhány éve itthon is létezik design menedzser szak – ez abban segít, hogy az egyetem után el tudja adni magát a pályakezdő.

Ha itthon marad a pályakezdő textiltervező, milyen lehetőségei vannak?

Az én szakommal bútorgyáraknál lehet elhelyezkedni, kisebb gyártósorokra tervezőként bejutni, esetleg galériákat menedzselni, színházakba tervezőként bekerülni. Nem baj, ha valaki kisebb részlegen kezd el dolgozni. Ha közben folyamatosan bedolgozik nagyobb cégeknek, van esélye a továbbjutásra. Karriert építeni hosszú folyamat. Egy másik út, hogy saját márkát alakít ki valaki, de ehhez elég sok pénz kell. Egy gyártósort felállítani például óriási költség. Ráadásul ebben az esetben el kell dönteni, hogy tervező vagy vezető lesz-e az illető. A kettő együtt nem megy. Mindemellett a pályakezdőknek nyitott szemmel kell járni, naprakésznek lenni, folyamatosan nézni az internetet és a szaklapokat, követni, hogy mikor milyen pályázati lehetőségek vannak. Fontos a nyelvek ismerete, a változó technikai háttér követése.

Segít az, ha egyesületeknek, szövetségeknek a tagja vagy?

Olyan, mintha egy érdekvédelmi szervezetben lennél. Rengeteg fontos információhoz és segítséghez lehet így jutni – a FISE (Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület) például kiviszi a tagjait a frankfurti Heimtextilre. Azért fontos, hogy értesüljünk a fontosabb kiállításokról, mert ezeken nyílik lehetőségünk kapcsolatokat kialakítani. Az egyesületek segítségével rálátunk egymás alkotó munkájára, össze tudunk fogni, és ez fontos.

www.pink-perfection.com/edina
Rajkó Anna
Kapcsolódó cikkek:
•  Mesterségem címere: TEXTILTERVEZŐ 2. - Vastag Ágnes
•  Mesterségem címere: TEXTILTERVEZŐ 3. - Hegedűs Andrea
•  Mesterségem címere: BÚTORKÉSZÍTŐ - Hetessy Gábor
•  Mesterségem címere: AMATŐR IPARMŰVÉSZ - Kovács Kata
•  Mesterségem címere: BELSŐÉPÍTÉSZ – Heintz Valentin
Megosztás:
 
Magunkról     |     MBIK     |     Impresszum     |     Karrier     |     Archívum